Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Úszók II. – Állóvízi rakós és spiccbotos úszók

A rakózással ismerkedők biztosan sokszor érezték már, mikor úszót vásárolni indultak a boltokba, hogy egy nagy, átláthatatlan, színes kavalkád áll velük szemben a polcon… Az ’Úszók’ második része, az ilyen helyzetek elkerülését célozza, miközben igyekszik a „haladóknak” is néhány jó tippet nyújtani.

 

Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, mikor, milyen úszóra van szükségünk, alaposan meg kell ismernünk, hogy milyen részek építenek fel egy úszót és, hogy azok mikor, hogyan funkcionálnak:

Az úszó szára:
Az úszó szára, annak stabilitásáért és praktikus rögzítéséért felelős. A „kétpontos” úszók azért kétpontosak, mert eredetileg (az előző részben tárgyalt wagglerekkel ellentétben) két ponton rögzítettek: a testen, egy fülben és a száron szilikoncsővel. Hossza nagy átlagban a test hosszának kb. négyszerese (de ez az egyes speciális formáknál eltérő lehet). A szár hossza a csali süllyedésének sebességét befolyásolja leginkább. Másik (talán fontosabb) befolyásoló tényezőként lép fel a szár anyaga. Ez is befolyásolja a csali süllyedését (az úszó beállásának gyorsasításán/lassításán keresztül) és az úszó állásának stabilitását is nagyban meghatározza.
A fém úszószár nagyon stabillá teszi az úszót, így az igazán alkalmassá válik szélben, áramló vízben való pecázásra és a mélyebb vizek fenékhorgászatára is praktikus. Egyetlen (komoly) hátránya abban rejlik, hogy nagyon könnyen megvetemedik a drót, és ettől a pillanattól kezdve az úszót akár el is dobhatjuk!
Egy árnyalattal értékállóbb az üvegszálból készült szár. Ez kisebb önsúlyt biztosít, viszont elég erős. Leginkább úsztatáshoz (erről a következő részben lesz bővebben szó) érdemes alkalmazni.
A legáltalánosabban használható a szénszálból készített (carbon) úszószár. Valamennyi önsúlyt is ad úszónknak és rendeltetésszerű használat mellett lehetetlen elrontani. Nem is csoda, hogy ma már a legtöbb úszót ilyen szárral látják el. Más szárat csak speciális igények felmerülése esetén érdemes használni.

Az úszó teste:
A jó úszó teste balsafából van faragva és több réteg könnyű, és ellenálló festék védi a nem kívánt külső behatásoktól. A kulcs a test alakja, formája. Ez meghatározza az úszó súlypontját, a csali mozgását, a kapás jelzését, és a vízzel érintkező felületet. Általánosságban és nagyon felszínesen elmondható, hogy amelyik úszó felül vastagabb, az tartja kevésbé jól fenéken a csalit, viszont az a stabilabb áramló vízben. Amelyik lent vastagabb, az pedig mélyebb horgászatra lesz alkalmasabb. Öt hagyományos forma létezik:
A gömb alakú határozottan folyóvízi forma, bővebb tárgyalására a következő részben kerül sor.
A csepp alakú úszók ma már kevésbé használatosak, nyújtott-csepp alakú leszármazottaik annál népszerűbbek. Leginkább lassan süllyedő de azután biztosan álló csalizás esetén érdemes szerelni őket. A fordított-csepp formák pedig szintén a következő részben tárgyalandó folyóvízi horgászat kellékei.
Az olíva-forma a legáltalánosabban elterjedt és használható típus. Stabilitása és érzékenysége is megfelelő. Minél tömzsibb, annál jobban áll szélben, áramlásban is, és minél nyújtottabb, annál alkalmasabb a mélyebb vizek horgászatára.
A ceruza alakú úszó leginkább vízközti és ezen belül is spiccbotos horgászatra alkalmas. A csalit lassan és természetesen süllyeszti.
A hagyma alakú úszó ötvözi a gömb stabilitását és a ceruza érzékenységét. Leginkább fenékhorgászatra, feltolós kapásokhoz ajánlott.
A mai palettát a fenti alapverziók különféle továbbfejlesztései, ötvözései teszik teljessé. De ezen alaptudás birtokában már bárki képes lesz a helyes úszóforma kiválasztására.


A legváltozatosabb féle és fajta úszótestekkel találkozunk a piacon.

A rögzítő fül:
Legtöbbször egy nagyon kis fémkarika van az úszó testébe ragasztva. Ám nem mindig ez a legjobb megoldás! Aki horgászott már kétpontos úszóval biztosan tapasztalt már olyan kellemetlenséget, hogy jobbacska hal fárasztásakor a fül kiszakadt a testből, vagy éppenséggel a feszülő vékony zsinór bevágódott az úszótestbe. Ezek elkerülésére alkalmazzák a belső zsinórvezetést. A szerző véleménye és tapasztalatai szerint ez semmilyen hátránnyal nem jár, viszont óriási előnye van: többszörösére növeli a megvásárolt úszó élettartamát. Több variáció létezik: vagy az egész test lehúzható a szárról, vagy van bele fúrva egy bélelt lyuk, amin átvezethetjük a zsinórt.
A hagyományos rögzítőfülecskéknek további hátránya, hogy sokszor nem tesznek lehetővé megfelelően pontos csalivezetést (pl. mozdításnál kihúzzuk egy kissé az úszó testét is a vízből). Ennek elkerülésére sokan (a szerző is e táborba tartozik) használnak az antenna tövéig húzott szilikont, melyben átvezetik a zsinórt. Ez felvet egy érdekes kérdést: akkor meg minek a fül?… A fül kiszakadását és a pontos csalivezetést egyszerre teszik lehetővé azok a típusok, melyeken az antenna tövére van felmenetelve a fül. (Így a “magas” elhelyezés folytán nem húzzuk ki a testet a vízből sosem: tehát pontosabbá válik a csalivezetés; továbbá a menetelés miatt nem tud honnét kiszakadni a fül: gyakorlatilag sérülésmentes!)


Bal oldalt látható az a bizonyos erősített fül, jobb oldalt pedig két variáció a belső zsinórvezetésre.

Az úszó antennája:
Ahogyan a wagglernél, a kétpontos úszóknál is kulcskérdés az antenna. Színét tekintve leggyakrabban a narancs-piros a jó, sötétebb háttér esetén a neonzöld vagy sárga, de ritkább esetekben a fekete és a fehér is szerephez jut. Sokkal lényegesebb kérdés az antenna anyaga. Az anyag mibenléte határozza meg ugyanis a felhajtóerőt (és ezzel a használható csalik súlyát és az érzékenységet is). Vegyük hát sorra:
Balsa-antenna: Nagy felhajtóerejű, kissé érzéketlen. Nagy csalikhoz, pontyozáshoz, és folyóvízi horgászathoz alkalmazható.
Műanyag-antenna: Az egyszerű, tömör műanyag-antenna a leggyakrabban használt típus hazánkban. Felhajtóereje is van, de érzékenysége is jónak mondható (élettartama is hosszú). Az üreges műanyagantenna élettartama már korántsem olyan tartós, azonban jóval nagyobb felhajtóerőt párosít hasonló érzékenységgel. Általánosan jól használható típus.
Sarkandanád-antenna: Komoly felhajtóerő jellemzi. Nagy csalikhoz, óvatosabb kapások esetére javasolt.
Üvegszál-antenna: A másik nagy favorit. Gyakorlatilag nincsen felhajtóereje, így túl nagy csalikat nem használhatunk vele, de éppen eme tulajdonsága folytán nagyon érzékeny és látványosan jelzi a kapásokat.
Carbon-antenna: Nincsen felhajtóereje, hasonlóan működik az üvegszál-antennához.
Drót-antenna: Negatív felhajtóerő. Maximum egy csonti, vagy szúnyoglárva esetén használható, a legfinomabb kapásokhoz. A „ránéz a hal és elmerül”- elvén működik.


Különböző antennatípusok.

Az utolsó fontos szempont az úszó helyes méretének megválasztása. Az elv egyszerű: mindig a lehető legkisebb úszó használatára kell törekedni, a természetesebb csalivezetés elérésének érdekében. Állóvízi úszókról lévén szó két dolog befolyásolja döntésünket: a víz mélysége és az esetleges szél (és ezáltali vízmozgás) erőssége. Minél nagyobb az előbbi két tényező, annál nagyobb úszóra is lesz szükségünk. (Illetve spiccbot esetén egy harmadik szempont is fellép: a spiccbot hossza, azaz a dobástávolság.)

Mindenkinek sikeres úszóválasztást kívánunk!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.